Mitől lesz a felépülés tartós és végleges? Mik az alkoholizmus fázisai?

És mitől olyan híres ez a „felepulok.hu”, amit oly sokan dicsérnek, mert nagyon korszerűen, nagy sikeraránnyal segít az alkoholbetegeken? (Híres, hisz rengeteg médiamegjelenést gyűjtöttek össze magukról is a nevükbe foglalt webcímen.)

Nem szeretnék érzékeny infókat megosztani, náluk, a Felépülőknél is minden az anonimitásra épül, és ezt mi, a családunkban is tartani szeretnénk. Ezért nem is mondanék olyan konkrétumokat, amiből visszakövetkeztethető, hogy nekünk miért vált be – nehogy a közeli rokonom a saját sztorijára ismerjen –, de az a lényeg, hogy talán azért – nekem az volt a benyomásom -, mert itt egy nagyon korszerű filozófiáról és hozzáállásról van szó! Ehhez értetnünk kell, melyek az alkoholizmus fázisai, és mikor kell segítséget kérni. Tudom milyen nehéz megtenni, de miután megléptük, én már tudom, hogy semmi sem lehetetlen. Ezen a helyen végképp nem… Főleg, mert itt van válasz a „hogyan?” kérdésre is. Hogyan kérjük ezt a segítséget és utána miért bizakodjunk mindinkább?…

Mert az csak egy dolog, hogy a felepulok.hu-n is bemutatott idilli környezet eleve nagy sikerpotenciállal bír (szinte üdülési övezetnek tűnő, csendes vidéki helyszínen lehet gyógyulni), de ez a hely hordozza magában, mindenben a haladó szellemet! Az orvosi hitvallásuk, a minden régi dogmát meghaladott felfogásuk és hozzáállásuk a betegséghez, vele járóan a magánegészségügyre jellemző mindenféle előnnyel. Mindennel, ami ezeket a helyeket fölé emeli hatékonyságban az állami intézeteknek… Az, hogy nyíltan beszélnek arról, hogy itt örökké tünetmentessé tételről van szó, nem pedig régi értelemben vett gyógyulásról… Ezek mind segítenek, sokban! Nekem ezek a válaszaim a címben feltett főkérdésre.

Máshol szerintem becsapja magát mindenki! Mikor a gyógyulást említik, és utána megijednek, hogy még mindig nem 100%-os a dolog. Nem a 100%-osságra kell törekedni ugyanis, hisz, mint a felepulok.hu-n írják: „tünetmentesen tudjon együtt élni függőségével” bárki, akit elkapott ez a dolog egyszer – na ez a helyes beszéd. Ez az ún. Minnesota-modellt is takarja részben, ami jól elmagyarázza, mi a legtöbb, ami elérhető, de ez egyébként eleve több, mint amiről a sokan álmodnak. Csoportterápia, mindenféle előadások, és mint mondottam: idilli környezet. El tudjuk képzelni, ez mennyire más, mint mondjuk egy állami szörnyűségben átélni a kezelést, ahol nincs elég pénz és elegendő figyelem. (Ez nem az orvosok hibája, ez a rendszer hibája) Itt, a Felépülőknél viszont segítenek megérteni, hogy mik az alkoholizmus fázisai, és szerintem kiugróan fontos, hogy értsük, mi történik velünk, mert a saját magunkról való gondolkodás nélkül ez sosem fog menni. Magunkat kell megértenünk, mert mi tudunk csak lábra állni valójában. A többiek csak közreműködnek.